1. Hangtisztaság:
Helyezze fel a sztetoszkópot, és hallgassa meg a normál szívverést, légzést és egyéb hangokat, hogy meg tudja ítélni, hogy a hang tiszta és azonosítható-e, van-e zaj vagy kétértelmű.
Például világosan megkülönböztetheti a szívverés "lub-dub" hangját és a levegő be- és kiáramlásának hangját légzéskor.
2. Hangerősítés:
Hasonlítsa össze a különböző sztetoszkópok használatakor hallható hangok hangerejét. A megfelelő sztetoszkópnak képesnek kell lennie a hang hatékony felerősítésére a normál tartományon belül.
Például jól érezheti, hogy a sztetoszkóp használata után az eredetileg gyenge hang könnyebben hallható.
3. Frekvenciaválasz:
Ellenőrizze, hogy pontosan hallja-e a különböző frekvenciájú hangokat, például a magas légzési hangokat és a halk szívzörejeket.
Ha egyenletesen hallja a magas, közepes és alacsony frekvenciájú hangokat, az azt jelenti, hogy a frekvenciaátvitel jó.
4. Zajcsökkentő képesség:
Használja egy bizonyos környezeti zajkörnyezetben annak megítélésére, hogy hatékonyan tudja-e blokkolni a külső zajt, és a testen belüli hangra fókuszálni.
Például egy zajos osztályon továbbra is tisztán hallja a páciens szív- és tüdőhangjait.
5. Kényelem: Vegye figyelembe a sztetoszkóp viselésének kényelmét, beleértve azt is, hogy a füldugó illeszkedik-e a füléhez, mérsékelt-e a fülkampók vagy a fejpántok nyomása, és hogy a hosszú távú használat nem okoz-e kellemetlenséget.
6. Tömítés: Ellenőrizze a mellrész és a bőr tömítettségét. A jó tömítés csökkenti a hangszivárgást és javítja az auskultációs hatást.
7. Hanghűség: A hallott hangnak meg kell őriznie az eredeti hang jellemzőit, amennyire csak lehetséges, nyilvánvaló torzítás nélkül.
