1. A szorítókötés helye: Az érszorító megkötésének szokásos helye a felső végtagok esetében a felkar felső 1/3-a, az alsó végtagok esetében a comb középső és alsó 1/3-ának találkozási pontja. Jelenleg egyesek azt hirdetik, hogy a érszorítót a sebhez közeli egészséges részre kötve segít a végtag maximális megőrzésében. Az érszorító alkalmazása a felkar középső és alsó 1/3-án könnyen károsíthatja a radiális ideget, ezért korlátozott területnek kell tekinteni.
2. A szorítószorító szorosságának megfelelőnek kell lennie. A nyomás az egyik kulcskérdés az érszorító használatában. A szorítószorítónak elég szorosnak kell lennie ahhoz, hogy elállítsa a vérzést, és a disztális végén ne legyen pulzus. Ha túl laza, csak összenyomja a vénákat, és gátolja a vénás vér visszaáramlását, ami viszont súlyosbítja a vérzést. Felfújható érszorító használatakor a felnőttek felső végtagjait 40 kPa (300 Hgmm), az alsó végtagjain pedig 66,7 kPa (500 Hgmm) nyomáson kell tartani.
3.Időtartam
